Olvadó jég

Az elmúlt időszak igencsak eseménydús volt. Sok új élménnyel gazdagodtam, sok új embert (és lovat) ismertem meg, és a finn nyelvtudásom is rengeteget fejlődött.

Továbbra is imádom a munkámat. Kezdem már megismerni az itt élő lovakat, lassan ráérzek majd, hogy melyikkel hogyan kell bánni. Vannak, akik harapnak (főleg a pónik, vagy az egyik kollégám szavaival élve, “little monsters”) és vannak, akik mindentől félnek. Az utóbbiakkal sem könnyebb bánni, mert én meg, bármennyire is imádom a lovakat, egy kicsit még tartok tőlük, főleg ha össze-vissza ugrálnak. Mégiscsak egy 400-500 kg-s élőlényről van szó, és még ha nem is akar bántani (ahogy általában eszükben sincs), akkor is félelmetes, amikor alig fél méterre tőlem ugrik egy nagyot. De ez is napról napra jobb lesz. 🙂

A kollégáimmal is tök jóban vagyok. Megbeszéltük, hogy csak akkor beszélnek angolul hozzám, ha valami bonyolultat akarnak elmagyarázni, vagy esetleg nem értem, egyébként finnül társalgunk. És nagy meglepődésemre: megy. 😀 Már lassan beszélni is elkezdek, még ha legtöbbször 40 hibát is vétek egyetlen tőmondatban. Érteni viszont már 95%-ban értek. Tök boldog vagyok, mert még csak 3 hete vagyok itt és ha így folytatom, a 9 hónap végére megvalósíthatom azt az óriási álmomat, hogy tudjak finnül beszélni. 🙂

A fejlődésem azóta meghatványozódott, hogy találtam egy nagyon jó könyvsorozatot a neten, ami gyakorlatilag átnézi az egész finn nyelvtant. Minden nap, munka után finnül tanulok, az első könyvet már be is fejeztem. Emellett, amikor csak tudok, rádiót hallgatok, tv-t nézek és finnül olvasok regényeket. Az utóbbiakat a könyvtárból szerzem be.

Eszméletlen jó Suonenjoki könyvtára. Olyan könyveket találok meg finnül, amiket ezer éve kerestem magyarul vagy akár angolul és otthon beszerezhetetlennek bizonyultak. És ez egy alig 8000 fős kisváros könyvtára! Absolutely impressive!

Ráadásul egy csomó olyan finn író könyvét is megtaláltam, akiktől már nagyon régen szerettem volna olvasni valamit, de Finnországon kívül elérhetetlenek a műveik. Ilyen pl. Juha-Pekka Koskinen vagy Risto Isomäki. Az előbbinek főleg örülök. Eddig egyetlen novellát olvastam tőle a neten, még az egyetem alatt, azt imádtam (fekete humor forever), azóta nem találtam semmit, és most ki tudtam venni egy egész novelláskötetet. Nagyon kíváncsi vagyok. 🙂

És azt hiszem, hogy lesz időm mostanában olvasni, mert a tél nagyon nem akar véget érni. Az ablakomon van hőmérő, így minden reggel meg tudom nézni, hogy épp hányezer réteg ruhát kell felvennem, és a múlt héten nem nagyon ment 0 fok fölé. Az elmúlt néhány napban még hóesésre is ébredhettünk. Szeretem Finnországot, még ilyenkor is gyönyörű, és nagyon szeretek itt lenni, de perkele, most már azért lehetne egy kicsit melegebb!

Bár abból látszik, hogy jön a tavasz, hogy a tó jege egyre vékonyabb. Szeretek lesétálni délutánonként és akárhányszor lemegyek, mindig látok különbséget. Múlt hétvégén még kb. 10 cm volt, tegnap már csak 5 körülinek tűnt. Előbb-utóbb csak kiolvad már.

Ebből a szempontból is bírom a finneket. Szeretnek az időjárásról beszélni, és már párszor bizonygatták, hogy néhány héten belül már jobb idő lesz, beüt a tavasz. Kicsit olyan érzés, mintha bocsánatot kérnének azért, hogy ilyen az idő. 😀

Azért is szeretném már, ha jobb idő lenne, mert akkor ki is tudnék menni lovagolni. Ugyanis már túl vagyok az első két lovaglóórámon. 🙂 Az elsőn felmérték a tudásomat, és tökre meg voltam lepődve, mert szinte minden automatikusan visszajött. Kivéve persze a lábizmaimat, akik nem átallottak két napig fájni utána. De azért elégedett voltam, mert 5 év kihagyás után is ki tudtam ülni a vágtát, ezt azért nem gondoltam volna.

Ezen a héten pedig már mehettem az egyik csoportos órára. Ami extra kihívás, mert finnül tartják. De jó volt így is, habár nem mindent értettem, mert azért megvan ennek a sportnak is a speckó szóhasználata. Szerencsére jól tudnak angolul is, úgyhogy legtöbbször lefordították nekem a feladatokat.

Sok még a hibám, főleg a kéz- és lábtartásom nem oké, de mindig felhívják rá a figyelmemet, és igyekszem sokat gyakorolni, hogy a 9 hónap végére újra belelendüljek, és talán újra elkezdhessek ugratni is. 🙂

Közben a közvetlen főnököm, akivel az idő legnagyobb részében együtt dolgozom, elkezdett tanítani a lovak nyelvére. Nagyon szereti Monty Roberts-et (ő egy amerikai csávó, úgynevezett suttogó, aki ért a lovak nyelvén) és kedden bemutatta a módszert, amivel agresszió és egyáltalán érintés vagy futószár (értsd: kötél :D) nélkül “meg lehet szelidíteni” egy lovat. Gyakorlatilag arról van szó, hogy úgy kommunikál az ember a lóval, ahogy egy másik ló tenné, és “meghívja a ménesébe”, hogy legyenek egy csapat. Ezután sokkal könnyebb dolgozni a lóval, mert nincs benne semmilyen ellenállás, hiszen az ember felépített benne egyfajta bizalmat.

Megígérte, hogy legközelebb én is megpróbálhatom ezt végigcsinálni. Nagyon izgalmas dolog, alig várom. Addig is olvasom Monty Roberts könyvét (szintén megtalálható a könyvtárban, even more impressive), és igyekszem minél jobban felkészülni.

A végére azért rakok fel néhány képet, hogy ne legyen senkinek hiányérzete. 😀

Két héttel ezelőtt, vasárnap egy itt dolgozó házaspár elvitt minket Konnevesibe. Ez egy falu kb. 30-40 km-re Suonenjokitól. Megmutatták a kedvenc nyári piknikező helyeiket. Ott és akkor szerettem bele végérvényesen Finnországba, és először járt át teljesen az a meggyőződés, hogy én itt szeretnék élni. A képek sajnos nagyon messze állnak a valóságtól, de azért így is lenyűgöző a látvány. 🙂

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s